Őszinteség, humor, önirónia , eközben pedig értékes gondolatok és inspiráció. Legkönnyebben ezekkel tudnám jellemezni Kyle Cease könyvét. Mint önfejlesztő, rengeteg értékes gondolatot találtam benne. Talán nem annyira összeszedett könyv, mint a legtöbb irodalom, ami ebben a témában olvasható. Olyan mintha az író fogta volna magát és csak leírta volna a gondolatait a papírra. Ha valaki a konkrét struktúrákat és a határozott, célirányos haladást szereti az önfejlesztő könyvekben, akkor ebben kevésbé fogja megtalálni. Mégis az ember valahogy csak sodródik az íróval, egyik bölcs gondolatról a másikba, egészen komoly témákat is feszegetve, mint az elmúlás vagy az életcélunk megtalálása.

Mi az, ami mégis összetartja az ...

A napokban került a kezembe Barabási Albert-László: A képlet című könyve. Nem az a klasszikus önfejlesztő könyv. Nincs tele gyakorlatokkal, meg hosszú kérdéssorokkal, amiket ki kellene tölteni. Nem, ez egy tudományosan megírt kötet, számunkra a legrelevánsabb témát boncolgatva: mégis hogy alakul ki a siker?

A szerző és kutatócsoportja végül fel is fedezett olyan általános érvényű törvényeket, amelyek a sikert mozgatják . Hogy lehet, hogy a sikeres egyre sikeresebb lesz, miközben a teljesítménye nem áll arányos viszonyban ezzel a fejlődéssel? Hogy lehet, hogy amíg egyesek a kiváló teljesítményük ellenére is sikertelenek, addig mások learatják a babérokat? És hogy lehet, hogy egy csapatban mindig egy ember kapja a legtöbb ...

Érdekes dolgot olvastam Robin Sharma: A szent, a szörfös és a vezető című könyvében. Mégpedig egy olyan igazságot, amire még csak soha nem is gondoltam. Mégpedig az önfejlesztés szó hátterében álló negatív gondolatokat. Az önfejlesztés szó mit sugall magából? Kinek kell fejlesztenie magát? Hát akivel valamilyen alapvető baj van. Tudat alatt ezt sugallja. És ezzel hiába a sok pozitivizmus, a könyvek meg a többi. Öngólt rúgtunk saját magunknak.

Mert hát miért kellene fejlődnünk, ha már most tökéletesek vagyunk? Alapból tökéletesnek születtünk, csak valahol az életünk során elvesztettük a kapcsolatunkat ezzel a tökéletességgel. Most csak vissza kell találnunk hozzá. Felfedezni önmagunk legcsodálatosabb zugait is. Ez pedig az ...

Mindenkinek megvan a maga véleménye rólad. Ezt te is tudod. Ez még nem is baj. Az viszont igen, hogy túlságosan sokat foglalkozol vele. Miért is befolyásol téged ennyire? Miért érdekel? Hiszen a legtöbben alig foglalkoznak veled úgy igazán. Csak gondolj bele. Téged mennyire érdekel mások élete? Persze mást sem csinálunk, mint azon gondolkodunk, hogy vajon most erről mit gondolhatnak? Mintha csak másoknak akarnánk megfelelni.

Abban a pillanatban, hogy reggel kinyitjuk a szemünket és azon gondolkodunk, hogy mit vegyünk fel aznapra, már azt mérlegeljük, mit fognak majd mondani mások a kinézetünkről. Ez tényleg nagy hiba. Hiszen a legtöbben még csak nem is igazán foglalkoznak velünk. Miért is tennék? Téged foglalkoztat különösképpen, hogy a ...

A legtöbben talán a nevükkel válaszolnának. Esetleg mások valami mást határoznának meg ezzel kapcsolatban. Talán a testükre, fizikai lényükre gondolnak. Talán valami még kevésbé megfoghatóra. A lelkükre? A gondolataikra? Esetleg a cselekedeteikre? Az eredményeikre? Fontos, hogy minél több választ és nézőpontot találj te is erre vonatkozóan.

Minél jobban ismered magad, annál nagyobb az esélye, hogy értékelni tudod önmagad és az igyekezet az önfejlesztés terén még hamarabb kifizetődővé válik. Hiszen, hogyan tudnád megszeretni önmagad, ha azt sem tudod pontosan ki vagy? Épp ezért ennek az előfeltétele, hogy kezd el ismerkedni önmagaddal. Tölts el néhány percet naponta, hogy meghatározd: Ki vagyok én? Az élet magától nem ad ...

Nem is kell válaszolnod, szinte biztos vagyok benne, hogy igen. Mindig mindenki meg akarja mondani, hogy mit csinálj, hogyan viselkedj és hogyan gondolkodj. Ahelyett, hogy magukkal foglalkoznának, még téged is lehúznak, lehet, hogy jó, lehet, hogy rossz szándékkal. Jobbig esetben tényleg segítő szándék vezérli őket, de sajnos gyakran előfordul ennek az ellenkezője is. Nem hisznek benned vagy pedig azt akarják, hogy ha már nekik rossz, akkor neked se legyen jó.

Persze ennek létezik az ellentétje is: mégpedig, amit úgy hívunk, hogy építő kritika . Az előzővel ellentétben pont az a célja, hogy sokkal jobbá válj azon a területen, amiről beszéltek. Tanácsot adnak, támogatnak, nem pedig leszólnak. A legtöbb ember nagyon könnyen szól bele ...

A stressz a mindennapjaink része. De a legrosszabb az, hogy úgy vesszük, mintha természetes dolog lenne és mintha mindig a része lett volna az életünknek. A rengeteg elvárás nem tesz jót az egészségünknek. Mintha semmi más nem számítana, csak hogy hogyan teljesítünk. Ráadásul mintha otthon sem tudnánk ellazulni. A munka és a teendők egyre nagyobb listája jár az eszünkben. Mintha arról szólna az életünk, hogy hosszúra nyúlt feladatlistákat oldunk meg a munkában és otthon is egyaránt.

A legrosszabb, hogy még a pihenőidőnket sem tudjuk megfelelően élvezni. Nem tudunk lelassítani és pihentetni magunkat. Pedig ha kiegyensúlyozott, boldog életet szeretnénk élni, nagyon is lényeges, hogy mennyire tudjuk kontrollálni saját magunkat. Az sem ...

A kihívások arra valók, hogy megküzdjünk velük .  Ha elmenekülünk csak nagyobbra nőnek. Olyan akár a sziklafal, amit át kell törni. Addig nem tudunk igazán tovább haladni, amíg át nem megyünk a vizsgán. A pozitív gondolkodás nem a dolgok tagadásáról szól, hanem arról, hogy hogyan reagálunk rájuk. Konstruktívan, építő jelleggel vagy pedig inkább elmenekülünk.

Az élet nem arról szól, hogy csak túlevickéljünk a napunkon, ennél sokkal többet tehetünk. A dolgok nem tűnnek el csak úgy. Az élet sokkal többről is szólhat, mint a menekülés és a problémák figyelmen kívül hagyása.

Problémamegoldók vagyunk.   A baj az, hogy ezt nem vesszük természetesnek. A problémák az életünk részei és bizony fontosak is. A semmittevés, az ...

Gondolom te is halottad már azt a tanácsot, hogy éllj meg minden napot úgy, mintha az   utolsó volna! Lassan már te is kezded érteni, hogy ez nem csak általános fecsegés. Gondoltál már arra, hogy mennyire elfecsérled az idődet? Remélem már igen. A legtöbben panaszkodunk, hogy csak 24 órából áll a nap. Pedig az a helyzet, hogy sohasem lehet több időd. Már csak azért sem, mert az idő egy igencsak relatív fogalom. Tulajdonképpen az ember találta ki, hogy valami mérőszámot rendeljen, ahhoz a dologhoz, amiről valójában szó van: az élethez. Ha így gondolsz bele, már egy kicsit másképp hangzik, nemdebár? Hiszen akkor nem is időből szeretnél többet hanem az életedből. Na ez aztán a megvilágosodás!

Természetes dolog, hogy minél többet ...

A cél terv és cselekvés nélkül csak álom marad . Hiába határozod meg,hogy mit szeretnél, ha nem teszel érte, akkor igencsak csekély az esélye, hogy valaha is megvalósuljon. Viszont van még egy bökkenő. A cselekvésnek, akármi legyen is az megfontoltnak és egyirányúnak kell lennie. Nem lehet csak úgy nekikezdeni valaminek anélkül, hogy tudnád, hogy az hosszútávon tényleg a céljaid felé visz-e. Nagyon nem mindegy, hogy mit próbálsz tenni.

A célirányos cselekvéshez tervre van szükség. Nem is olyan nagy ördöngősség ez ám. Csupán az kell, hogy átgondold, hogy mit kell tenned, és azokat megfelelő sorrendbe állítod, jobb esetben még le is írod? Tökéletes lesz a a terved? Persze, hogy nem. De nem is kell annak lennie. Egy másik fontos ...