Az élet a szeretetről szól. A legtöbb ember egyetetért ezzel a kijelentéssel, de a valóságban teljesen más prioritást ad ennek a csodálatos érzelemnek. A legtöbben annyira elnyomjuk magunkban az érzéseinket, hogy szinte esélyünk simcs arra, hogy jobban odafigyeljünk rájuk. De a változás belülről fakad.

Nem is kell igazából nagy tettekre gondolni. A nagy eredmények a kis lépésekből állnak össze egésszé. Éppen elég, ha naponta egyszer megállsz pár percre, lehetőleg reggel vagy este, és végiggondolod, hogy ki is mi iránt érzel szeretetet. A családod és barátaid iránt? A természet iránt? A kutyád iránt? Akár még tárgyakat is felsorolhatsz, ha az könnyebb elsőre. Sokan semmilyen formában nem tudják átérezni a szeretetet, szóval ...

A félelmeink irányítanak minket . Sajnos ez szinte minden esetben igaz. Félünk megtenni valamit, mert túl van a komfortzónánkon. Félünk attól, hogy elhagy a párunk. Félünk új dolgokba belevágni, mert hátha elbukunk. Félünk attól, hogy elveszítjük a munkánkat és akkor oda a jól megszokott életstílusunk. Minden nap küzdünk a félelemmel vagy pedig megadjuk magunkat neki és bentragadunk a tehetetlenségben.   Mit tehetünk akkor az elkerülésére? Az az igazság, hogy semmit. A félelem genetikailag belénk van kódolva. A legjobb, amit tehetünk, hogy együtt élünk vele. De könnyebb mondani, mint megtenni, nem igaz? Hát a napokban olvastam el egy könyvet, ami a japánoktól ismert kaizenről, vagyis a folyamatos, kis lépésekből álló fejlődésről ...

Van vajon olyan eszköz, ami még az ölelésnél is jobban is kifejezi azt, hogy mekkora szeretetet érzünk a másik iránt? Megis fukárkodunk az osztogatásával. Pedig mint sok minden, ami értékes, ez sem kerül nekünk semmibe. Mégsem adunk belőle eleget. Pedig az általános elvű törvény, hogy amit adsz az visszatér hozzád. Ha szeretetet adsz, akkor több szeretetet kaphatsz, ha odafigyelsz az emberekre, több figyelem jut neked. Öleld meg hát az embereket és nyílvánítsd ki a szeretetedet mindannnyiótok érdekében. Sokkal jobban fogod magad érezni a bőrödben. Mire vársz akkor? A legjobb pillanat mindig a most! 

Te milyen gyakran szoktál megállni a tükör előtt? És ha mégis így teszel, miket mondasz magadnak? Valami szépet, valami elismerőt? Esetleg kritizálod magad? Sajnos a legtöbben az utóbbit tesszük, pedig nem feltétlenül kellene így történnie. Itt az ideje, hogy valami jelentőségteljeset tegyél a saját életedben! Menj oda a tükör elé. Nem baj ha nem jó szívvel csinálod. Aztán kezd el megfigyelni hogy mit mondasz saját magadnak, mit gondolsz saját magadról. Ez a kép elsőre nem lesz valami bíztató. De akkor most itt az ideje, hogy változtassunk ezen. Tudatosan. Mostantól kezdve, amikor ott állsz a tükör előtt, akkor mondj valami szeretetteljeset magadnak. Akár hangosan is. Egy idő után, ha kitartó vagy, akkor elkezd a véleményed megváltozni ...

Te mire gondolsz, amikor egy problémával kerülsz szembe? Arra, hogy hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? Vagy arra, hogy miért mindig te vagy tele problémákkal? Hát most elmondok neked egy elég egyértelmű kijelentést. Az a helyzet, hogy mindenkinek vannak gondjai. És ráadásul mindenki azt hiszi, hogy az ő problémái a legnehezebbek.

A kihívást jelentő helyzetekkel egy dolgunk van. Megoldani őket. Nem siránkozni, nem azon agyalni, hogy hogyan bújjunk ki a megoldásuk elől. A problémák azért jelennek meg az életünkben, hogy tanuljunk belőlük és egy újabb szintre fejlesszük saját magunkat. Ha egy helyzet folyamatosan megjelenik az életedben újra és újra, az azért történik, mert még dolgod van vele és nem tanultál a helyzetből. A problémák arra ...

Tudom, tudom, könnyű azt mondani. Hát ezzel én is így vagyok. Habár igyekszem minél inkább bevonni az életembe a türelmet, azért néha nálam is elszakad a cérna. A legrosszabb az egészben, amikor rájövök, hogy magammal kapcsolatban érzem ugyanezt és ezért pedig fölöslegesen korholom magam.

Mindenesetre a legtöbben azért egyetértünk abban, hogy a türelem egy olyan tulajdonság, amit jó lenne, ha minél többet tudnánk gyakorolni , hiszen nagyon nagy befolyással van a mindennapi közérzetünkre. befolyással van arra, hogy hogyan végezzük a munkánkat, hogy milyenek az emberi kapcsolataink. Ez pedig önmagában meghatározza életünk minőségét.

Mit tegyünk, amikor türelmetlenek vagyunk? Én egy teljesen egyszerű módszert szoktam alkalmazni. ...

Körülbelül két évvel ezelőtt hallottam először erről a könyvről. Először nem értettem mit van annyira oda, aki ajánlotta nekem, de mivelhogy éppen elhatároztam, hogy itt az ideje valahogyan változtatni az életemen ezért nem sokkal utána bele is kezdtem az olvasásába.

Őszintén szólva: meglepődtem. Mivel előtte sosem olvastam még ilyen jellegű olvasmányt sem, ezért nem tudtam mire is számítsak. Arra azonban nem gondoltam, hogy ez az egy könyv is pont elég ahhoz, hogy szerelmese legyek az önfejlesztésnek. Azonnal megfogott és el is kezdtem beépíteni az általa ajánlott tanácsokat az életembe. Nyilván ennek a folyamatnak még bőven benne vagyok a közepében, de úgy érzem, hogy tökéletes irányban haladok.

Nem szeretnék ámítani ...

Érdekes feltevés, nem igaz? És véleményem szerint igaz is. Mindannyian az alapján éljük a valóságunkat, ahogyan gondolkodunk, és amilyen gondolataink vannak. Persze vannak kivételek, ahol valóban éles határt tudunk húzni. (Nyilván felnőttként már nem fogsz hinni a Mikulásban), de ettől függetlenül bizony a gondolataink alakítják a mindennapjainkat és ahogyan mi megéljük azt.

Ha alapvetően azt gondolod, hogy egy szerencsétlen ember vagy, automatikusan észreveszed amit rosszul csinálsz és ugyanezt fogod leszűrni belőle. Sőt, valószínűleg ezáltal még több ilyen helyzetet alakítasz ki magadnak.

Ha az hiszed, hogy te egy sikeres és okos ember vagy, azt veszed észre, hogy a többi ember is így viszonyul hozzád (és nem veszed észre azt aki ...

A legtöbb felnőtt ember egyfolytában arra panaszkodik, hogy nem bírja elviselni a hétköznapokat, vagy túlságosan bonyolult, vagy pedig túl rutinszerű, egyszerű az életük. Vajon miért van ez? Valóban ilyen elviselhetetlen lenne a világ? Vagy a mi gondolkodásunkkal van gond?

A válasz nem egyértelmű. Hiszen, ami rossz az rossz, ezzel nehéz vitatkozni. De belegondoltunk már abba, hogy más emberek mit gondolnak a mi problémánkról? Akármilyen helyzetben is vagy, mindig lesz olyan ember, aki szívesen cserélne veled. Van okod sajnálkozni? Tényleg? Lehet most azt gondolod, hogy mit beszélek én itt, hiszen én nem tudom mivel kell megküzdened a hétköznapokban! Nem, tényleg nem. Hiszen én, mint minden ember, csak azt tudom, amit én élek! És én csak azt ...