A félelmeink irányítanak minket. Sajnos ez szinte minden esetben igaz. Félünk megtenni valamit, mert túl van a komfortzónánkon. Félünk attól, hogy elhagy a párunk. Félünk új dolgokba belevágni, mert hátha elbukunk. Félünk attól, hogy elveszítjük a munkánkat és akkor oda a jól megszokott életstílusunk. Minden nap küzdünk a félelemmel vagy pedig megadjuk magunkat neki és bentragadunk a tehetetlenségben.  Mit tehetünk akkor az elkerülésére? Az az igazság, hogy semmit. A félelem genetikailag belénk van kódolva. A legjobb, amit tehetünk, hogy együtt élünk vele. De könnyebb mondani, mint megtenni, nem igaz? Hát a napokban olvastam el egy könyvet, ami a japánoktól ismert kaizenről, vagyis a folyamatos, kis lépésekből álló fejlődésről szól.

Hogy ennek mi köze van a félelmekhez? Hogy azoktól is leginkább a kis lépések használatával szabadulhatunk meg. Tegyük fel, hogy félsz a nyilvános beszédtől. Ez sajnos sokunkkal előfordul. Ebben az esetben a legtöbben 2 féle módszerhez folyamodnak. Az első, hogy nagy ívban elkerülnek mindenféle lehetőséget, ahol felszólalhatnának. A második, ritkább pedig, hogy egyszer csak úgy döntenek, hogy szembemennek az árral és csak azért is felszólalnak valahol. Persze az utóbbi a szerencsésebb esett, de ebben az esetben a sikert semmi sem garantálja. Ezzel szemben, ha csupán kicsi, néha elenyészően kicsi lépésekkel indulunk neki az útnak. Ha lassabban is, de sikerrel járhatunk. Ne feledjük: a gyorsabb nem mindig jobb.

Könyvajánló: Robert Maurer: Kaizen - Változz félelem nélkül!