A hibák hozzá tartoznak az élethez. Így fejlődünk, tanulunk, haladunk előre az életben. Ha hibákat vétünk nincs értelme annak, hogy folyamatosan rágjuk magunkat. Mégis van egy terület, ahol igenis érdemes figyelembe venni a hibázás figyelmeztető jeleit és talán jobban jársz, ha nem is erőlteted a témát.

Ezek azok a területek, akik nem te vagy!

Egy halat sem arról ítélünk meg, hogy hogyan tud fára mászni ugyebár?

Bizony vannak olyan területek, ahol a folyamatos kudarcokat intő jelnek tekinthetjük. Ezek általában olyan dolgok, amiket nem is élvezünk. Talán valamilyen külső nyomásra fogtunk bele, úgy éreztük ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy valakik legyünk. Azon kívül, hogy beleesünk az önmarcangolás, a folyamatos próbálkozás és kudarcok halmazába, úgy érezzük nem haladunk. Emiatt aztán szorongunk...szorongunk és szorongunk.

A baj az, ha nem ismerjük fel ezt az állapotot és továbbra is kötjük az ebet a karóhoz. De az az igazság, ha ez a helyzet áll fent, akkor az a cél nem hozzád tartozik. Ekkor jön a felismerés, hogy ideje felhagyni vele. Mert, ha egy pici élvezetet sem találsz benne, akkor bizony sohasem fog sikerülni. És ha mégis, akkor sem lesz benne akkora örömöd, mintha egy valódi célon dolgoztál volna helyette. Ez bizony velem is megtörtént. Az igazi megkönnyebbülés az volt, amikor elengedtem ezt a célt és helyette arra fordítottam az időmet, ami tényleg fontos számomra.

Lehet, hogy veszteséggel jár, ha abbahagyod? Minden bizonnyal. De többet ér ez a lelki nyugalmadnál? Többet ér az idődnél? Olyan dolgokra fordítsd, aki tényleg te vagy!

Légy az, aki lenned kell!

Steve Buissinne képe a Pixabay -en.