Nem is kell válaszolnod, szinte biztos vagyok benne, hogy igen. Mindig mindenki meg akarja mondani, hogy mit csinálj, hogyan viselkedj és hogyan gondolkodj. Ahelyett, hogy magukkal foglalkoznának, még téged is lehúznak, lehet, hogy jó, lehet, hogy rossz szándékkal. Jobbig esetben tényleg segítő szándék vezérli őket, de sajnos gyakran előfordul ennek az ellenkezője is. Nem hisznek benned vagy pedig azt akarják, hogy ha már nekik rossz, akkor neked se legyen jó.

Persze ennek létezik az ellentétje is: mégpedig, amit úgy hívunk, hogy építő kritika. Az előzővel ellentétben pont az a célja, hogy sokkal jobbá válj azon a területen, amiről beszéltek. Tanácsot adnak, támogatnak, nem pedig leszólnak. A legtöbb ember nagyon könnyen szól bele másoknak az életébe, ahelyett, hogy a saját portájuk körül sepregetnének. 

Mégis a sok kritika ellenére szomjazzuk a másik véleményét. Azt, hogy végre elfogadjanak és ezért mindent megteszünk, hogy alkalmazkodjunk. Szeretetre vágyunk, akárhogy is érjük el azt. Így hát szó nélkül engedelmeskedünk. Ez már gyerekkorunkban elkezdődik, mivel akkor kezdődik ez az egész végeláthatatlan  folyamat. Gondolj csak bele. Már gyerekként azt tanulod, hogy így meg úgy kell viselkedned, ahhoz hogy szeretetet kaphass. A szülők öntudatlanul is feltételhez kötik a szeretetüket a gyermekük számára. Mivel aztán attól félsz, hogy nem leszel szerethető, ezért minden kritikára érzékenyen reagálsz. A megoldás az, ha növeled az önbecsülésed és nem kell mások kritikájára hagyatkoznod. Az ő véleményük csak az őket jellemzi. Ideje, hogy saját magad alakítsd az önmagadról alkotot képedet.