Az élet a szeretetről szól. A legtöbb ember egyetetért ezzel a kijelentéssel, de a valóságban teljesen más prioritást ad ennek a csodálatos érzelemnek. A legtöbben annyira elnyomjuk magunkban az érzéseinket, hogy szinte esélyünk simcs arra, hogy jobban odafigyeljünk rájuk. De a változás belülről fakad.

Nem is kell igazából nagy tettekre gondolni. A nagy eredmények a kis lépésekből állnak össze egésszé. Éppen elég, ha naponta egyszer megállsz pár percre, lehetőleg reggel vagy este, és végiggondolod, hogy ki is mi iránt érzel szeretetet. A családod és barátaid iránt? A természet iránt? A kutyád iránt? Akár még tárgyakat is felsorolhatsz, ha az könnyebb elsőre. Sokan semmilyen formában nem tudják átérezni a szeretetet, szóval már a legapróbb tett is segíthet. A fontos, hogy őszinte legyen. Csak egy valakit ne felejts ki a felsorolásból: önmagadat. Hiszen ennyivel tartozol önmagadnak. Nem kell elsőre valódi egetrengető vallomásokat tenned. Vegyél egy füzetet és tölts el azzal 5 percet, hogy leírod, hogy kit és mit szeretsz igazán. Ha nehezen jutnak eszedbe a dolgok már az is óriási eredmény, hogy végre ezzel foglalkozol. Ha még ezt az 5 percet is soknak érzed, akkor csökkents rajta, legyen kettő. Vagy pedig naponta egy ember vagy dolog, ami iránt szeretetet érzel. Csak ne felejtsd el és tedd szokásoddá ezt a hozzáállást.

Mert az életben szeretet nélkül nem sok mindenben lelhetsz örömet. A szeretet sokmindent megold és sok-sok új élményt ad az emberi léleknek. Szinte elképsztő, ahogy az emberek kizárják magukból a jó érzéseket. Pedig mindannyian erre vágyunk. Hogy szerethessünk és hogy szeretve legyünk. Ezért hajszoljuk a sikert, mert azt reméljük, hogy ezzel elnyerhetjük a környezetünk elismerését. Ezért ragaszkodunk görcsösen a másik emberhez, a párunkhoz, néha olyan rögeszmésen, hogy azzal csak eltaszítjuk magunktól a szeretet személyt. Mégis olyan nehéz kimutatnunk az érzéseinket, egy kis minőségi időt tölteni a szeretteinkkel, igazán meghallgatni őket. Pedig ők is csak ugyanarra vágynak, mint mi. És ha van valami ami igaz a kapcsolatokra az a kölcsönösség elve.

Általánosságban elmondható, hogy amit adsz, azt kapod vissza. Kell ennél több érv a szeretet mellett? Egyáltalán miért kell érvelni ahhoz, hogy működjön a dolog? Ennél szinte semmi sem lehet fontosabb. Persze minden embernek más a fontos, de a legtöb ember az értékrendjében az első helyek valamelyikére sorolja a szeretetet? De akkor miért nem tudunk úgy is cselekedni? Mindennel eltereljük a figyelmünket, csak azzal ne kelljen foglalkozni, ami igazán fontos. Itt az ideje változtatnunk a dolgokon.