Érdekes dolgot olvastam Robin Sharma: A szent, a szörfös és a vezető című könyvében. Mégpedig egy olyan igazságot, amire még csak soha nem is gondoltam. Mégpedig az önfejlesztés szó hátterében álló negatív gondolatokat. Az önfejlesztés szó mit sugall magából? Kinek kell fejlesztenie magát? Hát akivel valamilyen alapvető baj van. Tudat alatt ezt sugallja. És ezzel hiába a sok pozitivizmus, a könyvek meg a többi. Öngólt rúgtunk saját magunknak.

Mert hát miért kellene fejlődnünk, ha már most tökéletesek vagyunk? Alapból tökéletesnek születtünk, csak valahol az életünk során elvesztettük a kapcsolatunkat ezzel a tökéletességgel. Most csak vissza kell találnunk hozzá. Felfedezni önmagunk legcsodálatosabb zugait is. Ez pedig az önfelfedezés. Mert már most tökéletesek vagyunk, ennél több nem is kell. Az élet akár egy apró gondolattól is megváltozhat. Nekem ez most egy ilyen gondolat. Ha készen állsz rá, akkor neked is.

Engem nagyon megérintettek ezek a gondolatok, ezért úgy gondoltam most azonnal meg is osztom veletek. Talán jobbá teheti az életünket. A sok könyv, előadás, megerősítés most már nem a fejlődést szolgálja. Nem önmagam megismerését. A tettek azonban jobban beszélnek a szavaknál. Ezért mától kezdve fölösleges kritizálnunk magunkat, mivel már most tökéletesek vagyunk.